Hétlövet

Törj be hozzám, jóbarát – csak takaríts is ki!

letöltés PDF-ben

Folytatódik, mi több, ha úgy szereti, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodjon a hamisítványoktól, keresse az igazit itt. Ha tetszett, szóljon a barátainak, ha nem, küldje az ellenségeit… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harmadik kiadásában egy furcsa lelki alkatú, házias betörőről, a honi bio- és étolajhelyzetről, továbbá arról olvashat, hogy továbbra se nagyon érdekel a Sultan Bubble, nem bánom, ha nem kapok rá meghívást. Jó böngészést, kellemes hétvégét kíván a teljes szerkesztőség – mindehhez egy röpke ötlet, ha valaki végképp nem tud magával mit kezdeni: ma 17 órától a bölcskei művelődési házban lépek fel diszkótánc-szólóműsorommal, melynek szüneteiben a fordítás műhelytitkairól és az élet egyéb nagy kérdéseiről beszélgetek Balogh Tomival és a nagyérdeművel.

* Betört egy házba, vacsorát főzött magának, majd kitakarított egy férfi.

Már most mondom: a címbeli mondat nyolcadik szava engem elég egyértelműen kizár a gyanúsítotti körből – na jó, az eset amúgy is a tengeren túl történt, ráadásul már meg is van az elkövető, akiről feltételezik, az elmeállapota zavart. Én ezt nem feltételezem: pontosan tudom. Mert addig tulajdonképpen rendben van, hogy betört – ez egy ilyen világ, sorry, nem azt mondom, hogy bele kell nyugodni, de sokat tenni se tudsz ellene. Az is oké, hogy csinál magának egy hagymás csirkét, ha már ott jár – megéhezett, megkívánta, teljesen normális. Az már kicsit necces, ha a kaja után valaki elmosogat… onnantól viszont egyértelműen kérdezze meg gyógyszerészét, pszichiáterét, hogy fel is porszívóz, aztán meg összehajtogatja a mosott ruhát. A betörő… Mondjuk… erről jut eszembe: hozzám soha nem szoktak délelőtt becsengetni (pontosabban lehet, hogy szoktak, csak eddig nem itthon dolgoztam, mindegy), ma ez is megtörtént, fogalmam se volt, ki lehet. Amikor kinyitottam az ajtót, egy nem csak viszonylag, de abszolút értelemben is erőteljesen dekoratív ifjú hölgy állt a lépcsőházban. Láthatóan mindketten őszintén megdöbbentünk – én elképzelni nem tudtam, mit akarhat tőlem azzal a külsővel és életkorral, ő pedig, úgy láttam, kicsit másra számíthatott. Mindenesetre, becsületére legyen mondva,  pár nagyobb levegő után azért elmondta, valami felújítások lesznek a házban tavasszal, egyebek mellett kicserélik vagy felújítják az ablakokat, és a régi bejárati ajtók helyett is másikat építenek be, tizenhat vagy hány ponton zsanírozott acélbetétest. Igyekeztem koncentrálni, és időhúzásból azt mondtam, majd gondolkodom, kérem-e vagy nem, de igazából azt már a varázsige, a negyven százalékos kedvezménnyel csökkentett ár elhangzása előtt is egész pontosan tudtam, ezentúl sem akarok ilyen Alfa-holdbázis ajtót… Erre is van ugyanis egy elméletem: ha ilyen ajtód van, az azt sikoltja a rossz szándékú embereknek, hogy van mit féltened – ha ki akarják nyitni, úgyis kinyitják, ezt azért nyugodtan vegyük tutira, a hazai és nemzetközi példákat most hadd ne kezdjem el felsorolni, higgyük el szép simán… Innen, az én pecómból, egészen őszintén megmondom, nem sok mindent tudna összeszedni egy betörő – ha csak nem érdekli a Delfin- vagy az Uránia-sorozatom, egy Ady-összes, esetleg egy kétmanuálos faszekrényes orgona, vagy egy tizenöt éves tévé. Esetleg szóba jöhetne persze egy szinte vadonatúj fürdőszoba – de azért azt szerintem macerás levinni a másodikról. Szóval ezért van két sima, tollaskulcsos záram – ami viszont (szerintem, remélem) azt üzeni: gyere nyugodtan, itt nincs semmi, legfeljebb én, azzal meg jól jársz, mert rúgásra indulsz, mint a Riga, ide a Holdba. Igaz, most, hogy ezt tudom, lehet, hogy tettenéréskor inkább azt mondanám a betörőmnek: Na, baszki, bukta, koma: most takaríts ki szépen, aztán pacsálj össze  gyorsan egy szép adag brassóit, tejfölös uborkasalátával – a mosott ruhákat meg hagyhatod, ahogy vannak – épp akciós kedvemben vagyok…

* Csődbe ment a Magyar Bioolaj Múvek.

A 2003-ban alapított cég magánvállalkozás, 2006-ban vette fel a mostani nevét, főképp olaj- és takarmánygyártással foglalkozott: repcemag-hidegsajtolásos technológiával állított elő repceolajat biodízel-alapanyagnak. Hogy mi vitte csődbe, arról persze fogalmam sincs – az viszont kétségtelen, hogy Magyarországon a biodízel-ügy, mint olyan, legalább tizenöt éve helyben jár. Nyilván nem létezik egy magyar gigavállalat, ami ugyancsak nyilván nem szívesen árusítja a 450 forintos masszát, s épp ezért nem is izgatná, ha netán egy olcsóbb “konkurenciája” lenne – így aztán nyilván nem tesz meg mindent azért, hogy ne befolyásolja a döntésnemhozókat az irányba, hogy nehogy lehessen már tankolni valami mást is… És nyilván nincs az a pénz, amiért ezt azok el ne vállalnák. Ausztriában, Németországban  nemcsak a nagy kutakon, de számos kisvárosban is tankolható biodízel – ha egy gazdálkodónak úgy tetszik, akár még a saját majorságában is árusíthatja a bioterméket. Halkan hozzáfűzöm még, hogy míg az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Németországban, és a világ számos, vagy inkább számtalan országában az állam ívesen szarik rá, ha valaki például használt vagy friss étolajjal jár (pedig az adókat mindenhol kedvelik ám, már azok, akik szedik) – nálunk jövedékiadó-csalásnak minősül az ilyesmi, autóelkobzás, plusz olyan büntetést vágnak, amit negyven év folyamatos étolajozással se balanszol ki senki emberfia, nyilván ezért is van így kitalálva. Én például a Villámba (620 ezer kilométer generál nélkül, csak amiről én tudok – de ki mondhatná meg, hány előző gazdi tekergette vissza az óráját, nálunk, jut eszembe,  ez a tekerés is: nemhogy tilos ám, de szinte ajánlott, ha egyelőre még nem is kötelező) simasikán tankolnék étolajat, minimum felesben, akár használtat, megszűrve, nyáron akár tisztán is, pötyögne vele mindenfajta gond nélkül. Gondoljuk csak meg: használt sütőolajat annyit kapnék ingyen, amennyit akarok, az ismerős éttermek szerintem örülnének, ha vinném, nekik egy gonddal kevesebb; ha lehetséges lenne tehát, én simán befizetnék mondjuk száz forintot literenként az államkasszába (a gázolaj jövedékiadó-tartalma jelenleg 97.35  literenként – na, én jókedvűen megadnám azt a plusz 2.65-öt, csak hogy könnyebb legyen számolni), becsületesen, minden elhasznált liter sütiolaj után – hiszen így is kevesebb mint negyedáron pöföghetnék. A környezetet is ügyesen kímélném, hisz veszélyes anyagot égetnék el, aminek viszont, a gázolajjal szemben, ha jól tudom, nincs például kéntartalma. Ráadásul nem dízelbűzt, hanem ínycsiklandó lángossütő-illatot húznék magam után – no, hát, tekintettel arra, hogy a hatóságnak is kiváló a szimata, sajnos épp ez az, amiért nem érdemes illegálisan étolajjal járni. De hogy mi lehet az az ok, amiért nem lehet legálisan – na ez az, amit még sokáig nem fog itt hihetően-érdemben megmagyarázni senki. Pontosabban sehogy nem magyarázzák – nekünk meg bőven elég annyi is, ha szokás szerint azt mondják “odafent”: csak.

* Nem akarok Sultan Bubble-t játszani.

Amióta saját oldalt nyitottam, finoman szólva megszaporodott a mail-forgalmam – jönnek az ellenállhatatlan, fantasztikus üzleti ajánlatok tömött sorokban, és – hála kedvenc titkárnőm, vagyis levelezőrendszerem kifinomult intelligenciájának, ezek nem hatalmas, egzotikus fából készült íróasztalomon, luxus igazgatói irodám ékkövén, hanem a spamtárolóban landolnak, ott aztán kedvükre barátkozhatnak a száműzött nigériai olajhercegekkel és miniszterekkel, az internetes cégjegyzékekkel, a kaszinósokkal, a cerkanövesztőkkel és a pirulás felállítókkal. Egy hete rám bukkant, és képtelen leakadni az Instant Boomer, a Web Traffic és még pár tucat hasonló, netes reklámozást boldogan vállaló “cég”, akik naponta hat levélkében érzik múlhatatlanul szükségesnek elrebegni, miért is járok kiemelten jól, ha őket választom. További kedvenceimmel viszont a facebook-on kopogtatnak az önkéntes ágensek, ugyancsak naponta, gyanítom, automatikusan: szíveskedjek beszállni a Hidden Chronicles-be, vegyek részt a Candy Dash őrületben, ki ne hagyjam a Sultan Bubble-t – OK… Döntöttem, és akkor ez úton közzé is teszem, tisztelettel és higgadtan, vegyük úgy, hogy meghirdettem: szóval mától legyen úgy, hogy tiszta lappal indulunk, de ha valakitől mostantól megkapom a harmadik privát felkérést bármilyen játékra, azt – én is automatikusan – robotnak tekintem, és érdemei elismerése mellett egy mozdulattal kitakarítom az ismerősök kincsestárából. Ja… míg el nem felejtem: az indián nevemet se akarom tudni, és azt se, mi voltam előző életemben és hogy mennyi pénzem lesz jövőre; nem óhajtom továbbá tesztelni, mennyit tudok a nőkről, a középkori mongol irodalomról és a hím szarvasbogarakról – ha ugyanis bármi ilyesmire vagyok kíváncsi, simán felhívom az Ezo tévét éjszaka, és megkérdezem valamelyik újsütetű Gyurcsókot, ott ráadásul garantált pénzenergiát lövell rám fénypostán Európa legjobb jósnője, Mystic, vagy maga Leonard Pantera, és még energetizáló karkötőt is küldenek az egész családnak. Négy hologramost. Tripla teljesítménnyel.

(29 lövés, átlagosan: 6.41 lövet a maximális hétlövetből)

 Loading ...