Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 február
4komment

A lengyel kaland – és egy kis hazai: a Quintia

A lengyel kaland, így alakult, ma folytatódik – igazából nem én tehetek róla, a történet magát írja, akinek netán sok így, olvassa össze kétsoronként, véletlenül úgy sikerült, hogy úgy is kiad valamit: akkor a sivatagi törperókákról tudhatnak meg egyedülállóan érdekes részleteket. Három órától tehát nem ígérhetek mást, csak elég sok havat meg vodkát, a szocialista lengyel autóipar egyik legendásan szemet gyönyörködtető darabját, a Tarpant (majd meglátják, mert képet is találtam róla – első körben egy sötétebb napszemüveg viselése javasolt), és huncut sofőrjét, akinek nem jön be az élet, valamint… de ezt inkább már olvassák el délután. Szolgálati közlemény, közvélemény-kutatás két mondatban: ki szeretné, hogy ritkábban jelentkezzek? Azért kérdezem, mert egy kedves barát, aki mellesleg még az itt írtakat is egészen szívesen olvassa, azt mondja, szerinte sok az anyag, nincs mindenkinek ideje egész nap a neten lógni – legyen csak két- vagy háromnaponta frissítés, legfeljebb napi egy valami. Ha van öt percük, szívesen fogadok némi véleményezést: jöhet egy kétszavas mail mondjuk a [email protected], vagy itt is jó lesz, kommentben. És akkor most valami egészen más: szombaton este sikerült elvetődnöm a Bartókba, ahol hosszú idő óta először sima közönség voltam – úgy nézhettem meg valamit, nevezetesen a Quintia együttes koncertjét, hogy tudtam, nem kell róla írnom. Mi sem természetesebb hát – pár szó jön a hajtás után…A Quintia, ez a mindössze tavaly nyáron alakult ötfős ének- és hangszeres együttes (Beke Beáta, Kurina Laura, Németh Irma, Péter Kata, Pocsai Mária) visszahoz valamit, valami nagyon fontosat és szépet a régi időkből. Amikor, akár még pár évtizede is, emberek, családok, barátok összeálltak, és zenéltek-énekeltek, csak úgy, a muzsika és az együttlét öröméért. Az csak kellemes hozadéka az ötös együttmunkálkodásának (és persze a velük együtt színpadra lépőkének: jelen esetben kiváló szaxofonkvartett erősítette a produkciót), hogy esetükben mindez azon a nívón történik, amit nem csak a család és a barátok élvez/visel el – ők, ezt hallhattuk szombaton este (szerencsére nagyon-nagyon sokan) az aulában, bárhol, bármilyen közönséget elvarázsolnak. Hogy miért? Elsősorban is, azt hiszem, azért, mert mindannyiuknak lételeme a zene. Lubickolnak benne – és a közönséget is boldogan lefröcskölik közben. Úgy énekelnek, ahogy mi levegőt veszünk, olyan természetességgel cserélgetik a hangszereket, hogy a magabiztosságuk, a tudásuk önmagában is lenyűgöző. És közben mosolyognak, egymásra és a közönségre, természetesek, őszinték, és ragyognak, mert szépek, illetve szépek, mert ragyognak – na, egyszóval nők, akik zenélnek. Elképesztően jól, elképesztően jót. Kiváló zenéket mutatnak meg – magukon átszűrve – másoktól, játszanak-énekelnek klasszikust, ősit, magyart és világot, és nagyon míves sajátot. És beszélnek a nagyérdeműhöz, és haikut írnak-mondanak, és egy kis show-t is csinálnak – ahogyan azt kell. 

Hirdetés

Hab a tortán, hogy a Quintiában öt olyan hang talált egymásra nagyon szerencsésen, amelyek egyenként is egészen rendkívülit szólnak. Hab a habon, hogy ez az öt, egyedileg remek hang együtt szólva sem kioltja, sokkal inkább erősíti egymást. És mert szívvel-lélekkel-ésszel muzsikáló emberekről van szó, természetes, hogy úgy dolgoznak egymás alá-mellé, ahogyan azt a nagy könyvek előírják. Hogy nem tolakodnak az előtérbe – egyszerűen csak mind oda kerülnek azzal, amit csinálnak, és azzal, ahogyan teszik. Alázattal, fegyelmezetten, boldogan. És ez utóbbi, a zene semmihez nem fogható boldogsága az, amit a Quintia nagylelkűen nem tart meg magának, hanem továbbad – mindenkinek, aki hallgatja őket.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (6 lövet, átlagosan: 6.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. Kata szerint:

    Mégiscsak írok… :-))
    Miután gép előtt dolgozom – a nap jó részében – folyamatosan követem a blogot. (Remélve, hogy erről főnökeim mit sem sejtenek, ha mégis az ugyebár belefér a kávécigipisistb szünetbe. Igaz, múltkor már a kolléganőm szólt, hogy ha picikét halkabban nevetgélnék, megköszönné…) Tehát, nekem nem sok(k), jöhet. A lényeg, hogy Neked legyen kedved/időd írni, téma, az látszik, mindig van.

    Ami pedig a “más” témát illeti – mint egyedüli Quintiás, aki foly.köv.blog, Nagyon Szépen Köszönjük! Azt is, hogy ott voltál, mint közönség .:D és a kedves sorokat is!

  2. Hétlövet függő szerint:

    András nekem nem vagy sok az ilyen színvonalú írásaiddal.
    Ha nincs időm, majd elolvasom egybe egy vagy két hét termését.

  3. Korteba szerint:

    Dolgozzál meg a pénzedért :-), írjál csak! (Nekem sem vagy sok) Üdv.: Körte

  4. […] forrás: http://hetlovet.com/2012/02/13/a-lengyel-kaland-es-egy-kis-hazai-a-quintia/ […]

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 5 = három

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz