Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 december
3komment

Itt nincs korrupció!!! (Béla bátyám, délután mennék akkor a lóvéért)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (10 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckilencedik kiadását egy – legalábbis az én rendszeremben – imádnivaló hírrel nyitom: van tudniillik Japánban, hogy egészen konkrét legyek, a nem kevésbé pompás nevű Chichibu városában egy múzeum, amelynek tárlóiban köveket/kavicsokat mutatnak be az érdeklődő nagyközönségnek. Jelesül olyan köveket, amelyek emberi arcokra emlékeztetnek. Nyilván sokan játszottunk hasonlót gyerekkorunkban – kövekkel, felhőkkel, kávézaccal: a japánokat viszont sok más mellett azért is nagyon kedvelem (és irigylem egyszerre), mert egy csomó gyermekkori csodát felnőttkorukban sem felejtenek el. Képesek például “belebújni” egy rózsa lelkébe, azaz akár órákon át koncentrálni más élőlények rezdüléseire – és képesek megnyitni, látogatni, fenntartani egy ilyen múzeumot: remélem, meglátogathatom egy szép napon. A múlt héten ugyebár nem dolgoztam, igazoltan voltam távol az “elmaradott” Balkánon, közelebbről Boszniában – jut eszembe, halkan jelzem, hogy ha minden így marad, pár éven belül az ő füstjüket is bámulhatjuk majd nagy bociszemekkel, mint mondjuk Szlovákiáét vagy Romániáét… Szóval emiatt nem volt alkalmam megemlékezni arról a pompás konferenciáról, amit hó közepén szervezett meg az Állami Számvevőszék, s amelyet annak apropóján hívtak össze, hogy ötéves a korrupcióellenes együttműködés. Akármeddig tudnék röhögni ezen a félmondaton – ha mondjuk Barbadoson, Guadalope-on szürcsölgetném a koktélom, de legalábbis bárhol máshol lennék, nem pedig itt: mert így továbbra is én fizetek itt mindent, és az se nagyon vigasztal, hogy nem egymagam. Ötéves a korrupcióellenes együttműködés. Azért ezt nem egyszerű feldolgozni. A végére is egy kis hungarikum a javából: elkövettük azt a hibát, hogy rendeltünk Boda sr-éknak egy vadonatúj mosógépet, mert a régi kissé megfáradt már a szolgálatban. Egy gyönge kilóba fájt a mutatvány, természetesen előre fizetve – a bátyámmal kiválasztottuk azt a céget, amely kicsi pénzért házhoz szállít, felvisz, kicsomagol, beüzemel, elviszi a már nem szükséges motyót. Egyszerű kis menet volt: kissé tovább amortizálódtam – de miért, miért, miért kell mindennek ennyire fosul működnie ebben a szerencsétlen, lerobbantott, megkattantott, ki- és elárult országban vagy miben??? Tovább »»

19 november
1komment

Biztos, aki biztos

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincnyolcadik kiadásában először is örülünk. Örülünk annak, elégedettek és boldogok vagyunk, hogy végre azt láthatjuk, nem csupán nálunk léteznek olyan magas rangú köztisztviselők, akiknek, szegénykéknek az élete folyamatos, egy merő magyarázkodás a nyamvadt, indiszkrét, arcátlan pórok előtt, akik nem bírnak magukkal, és állandóan közbekérdezgetnek, de annyit, hogy a derék közszolgának sokszor már szinte a világjobbítástól is elmegy a kedve – de aztán leszegi a fejét, összeszedi magát, és lop tovább, síbol szorgosan, rabol serényen, hazudik szakmányban, elvégre mégiscsak ezt tanulta, mit tehetne. Most tehát épp annak örülünk, hogy Günther Oettinger, Németország EU-biztosa keveredett bele egy icuri-picurit ebbe-abba: én azt gondolom, nem teljesen véletlenül, hiszen minden jel szerint magyarokkal/oroszokkal boltolgat, van a dologban egy kis Paks II is… no, az ilyesmi fog, mint a piros festék. Gajdics Ottó lesz a Magyar Idők új főszerkesztője, Csermely Pétert ugyanis feljebb sodorta a tiszta forrás árja – a hírt egy portálon azzal a mondattal vezették fel, amelyben az a kitétel szerepelt, Gajdicsnak “… hatalmas gyakorlata van a kormánypárti újságírásban.” Kormánypárti újságíráááásban??? Hát abban meg hogyan kell hatalmas gyakorlatra szert tenni? Milyen elképesztő képességek szükségeltetnek hozzá? Vajon szerezhetnék-e én is némi rutint ebben a műfajban? Vagy már rég elcsesztem az egészet, valahol a kezdeteknél? Megannyi égető, kínzó kérdés: ideje, hogy alaposabban átnézzük a témát. Végül arról a máshoz nehezen fogható örömről is muszáj szólnom pár szót, ami néhány új, nélkülözhetetlen tárgy beszerzésével ért az elmúlt hetekben: a Livelövet sorozat látogatói alighanem sejdítik, miről lehet szó – itt most csak egyvalamit említek meg, azt a kis kézi-optikai készüléket, amelynek segítségével golfedzés közben nagy pontossággal meghatározható, milyen távolságra vagyunk a következő zászlótól. Nem mondom: lehet nélküle élni – egészen addig, amíg szükség nem lesz rá… Lapozzon egy egészségeset, aki kíváncsi a részletekre is… Tovább »»

12 november
2komment

Járdaszínezgető bűnözők végnapjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchetedik kiadását egy izlandi hírrel indítjuk: a szigetországban a nemrégiben megtartott parlamenti választások után visszafogott mértékben, szerény negyvennégy százalékkal emelték meg a képviselők fizetését, amely így már 9000 euró (2.8 millió forint) lesz – a döntést a köztisztviselők javadalmazását meghatározó ötfős testület, a Kjararad azzal indokolta, hogy e módon lehet biztosítani a politikusok pénzügyi függetlenségét. Nem volt túl boldog a döntéstől az államfő, Guðni Jóhannesson, aki elmondta, ő ugyan nem kérte az emelést, nincs is rá szüksége, köszöni szépen, a különbözetet jótékony célokra ajánlja fel. Komolyan mondom, látható, hogy a belterjes szigetországi lét azért komolyan károsítja az agyat: hallatlan, mit meg nem engednek maguknak egyes politikusok a világban. Míg például nálunk megfeszített munkával szét kell törvénykezni magukat a honatyáknak, hogy mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően tudják elrabolni azt a pár ezer milliárdot, addig Izlandon ezeknek az se kell, amit megkapnak. Sürgősen fel kell venni a kapcsolatot velük… Pécsett, több bűntársával és cinkosával együtt bevitték a rendőrségre a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökét: Kovács Gergelyék járdát színeztek, s ezen, a társadalomra különös veszélyt jelentő cselekményükkel förtelmesen agyonrongálták (volna) a Szent Szétrohadó Nemzeti Közvagyon egy fontos darabkáját. Egy tényleges életfogytiglan talán elgondolkodtatná és megtörné végre kissé az ilyen magukról megfeledkezett, pökhendi kis liberálbuzeránsokat: ideje lenne tán kicsit keményíteni a törvényeken, romlatlan társadalmunknak ugyanis nagyon is elege van abból, hogy ez a söpredék szabadon flangál meg festegeti a fasza szürke járdákat. Kicsit repedezett/kátyús: na és??? Mi így szeretjük, kutyamajom. Végül beszámolok egy kis lázról, a kellemesebb fajtából, az útiból: már megint rajtam van, de rendesen, pedig van még pár hét az indulásig – kivételesen (ha csak nem ígérik be százszázalékosan a tartós huszonöt fokot november végére) nem motorral, hanem autóval hajtunk le Boszniába, Mostarba, hogy a rendes, időszaki hídív-ellenőrzést megejtsük egy röpke hétvégén. Az elmúlt napokban fejben már megtettem vagy százszor a távot lefelé, és keresztbe-kasul sétáltam a várost is: de szép lesz nagyjából turistamentesen látni… Gyertek, utazzunk fejben egy kicsit – olcsó, biztonságos, szórakoztató. Zárom az ajtókat. Tovább »»

05 november
2komment

Kukurikúúú, Ferenc pápa! Add vissza Teddyt, vagy…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchatodik kiadásában megszólítjuk a katolikus egyházfőt – áh, mit meg-, hát egyenesen felszólítjuk Ferenc pápát: Kukurikúúú, Ferenc pápa, add vissza az új-zélandi tanár néni játékmackóját!!! Máskülönben nagyon nagy gond lesz, de frankón. Az említett mackót, Teddyt ugyanis egy svájci gárdista se szó, se beszéd, egyszerűen kikapta az európai körutazáson pallérozódó derék tanerő kezéből. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Teddy igazából a tanárnő kedvenc osztályához tartozott: épp azért hozta magával, hogy egy csomó fotón szerepeltesse – erre tessék, szerencsétlen kismackó most ott hever a Vatikán valamelyik bugyrában, a fokozottan terrorveszélyes iparcikkek karanténjában. Mi sem természetesebb, mint hogy a gyerekek máris írtak pár szívhez szóló levelet Ferenc pápának. Akármibe lefogadom, hogy ha valaki, hát ő ki fogja szabadítani a macit, és szépen hazaküldi. A propos, itthon, azt hiszem, minden rendben. Múlt héten még volt pár apró hiányosság a Nem, Yeti Egy-öt Működ és Rend Szerében, de mára beforrt az utolsó hajszálrepedés is, azt kell mondanom: a kormany.hu-n (amire, mint autóbuszvezető, én tiszta, nyílt tekintettel, nomen est omen szaklapként tekintek) is közzétették azt a tervezetet, amely egy kormányrendelet módosítását célozza. Ha a nagyívű terv megvalósul, születési dátumunkhoz igazodhat a jogosítványunk érvényessége. Köszönjük, tisztelt vezetőség. Azt hiszem, egyetérthetünk: kész vagyunk mindennel, több dolog itt nincsen, Magyarország feloszlathatja magát, amúgy is a csúcson kell abbahagyni. Ezerszer megvitattuk már a kivilágítatlan dunaújvárosi gyalogátkelők és utcák tragikusan szomorú ügyét – most nem is ezekről lesz szó, nem mintha lenne valami fejlemény, oké, fel volt/van/lesz túrva itt-ott az utca, tizenöt vagy hány helyen plusz kandelábereket helyeztek el, ha akarjuk, hihetjük, hogy valami érdemben is történik, de ez nem az… Valamelyik nap viszont, miután megálltam elengedni egy járókelőt, úgy ment el mellettem egy ifjú hölgy a zebra előtt, hogy csak úgy suhogott – fényes nappal egyébiránt. Utána eredtem, utol is értem – bár hagytam volna inkább a francba az egészet: olyat válaszolt, amitől szerintem pár millió szegény kis agysejtem a helyszínen felrobbant… Nyitom az ajtókat, nyugodtan jöhettek, itt, minálunk minden világos. Tovább »»

22 október
5komment

Amikor nem mondod, mégis készülsz rá

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincötödik kiadásában szépen gyertek velem Texasba, egyenest Dallasba – nem, nem, semmi Jockey, semmi Bobby, semmi olaj: egy csőd szélén álló főiskolát mutatok be nektek, azaz… pontosabban szólva a Paul Quinn College csak állt a csőd szélén, s azóta már régen rendbe jött minden. A zömében hátrányos helyzetű diákokat képző intézmény dékánja ugyanis úgy gondolta, feláldozza az iskola focipályáját – uram bocsá… felparcellázták hát a szép zöld gyepet, és kackiás kis biogazdaságot alakítottak ki. Jó, rendben, egyrészt nem gondolom, hogy csak a fűtött pázsit helyén él meg a répa, s kicsit direkt tán a párhuzam a honi éhezőkkel, az “akadémiák” gigászi egymásnak feszülésére mérsékelten izguló nézők távolmaradása okán ásítozó stadionokkal – de attól még beszélhetünk róla, amíg megvagyunk, teszem hozzá izgatottan. Fekete autóról jut eszembe: itthon elfogták a Teréz körúti robbantót. Picinyke erőkkel: a nyomozásban nagyjából ezer fő vett részt, s a hírek szerint a TEK harminc-negyven járműből álló konvoja ment érte Karmacsra – a Q7-esek mellett természetesen volt a mezőnyben pár páncélozott egység (katonaviselteknek írom: PSZH) is. Állítólag csak egyszer kellett megkérdezniük, hová kell menni: és ez még mindig ezerszer jobb, mint a 13. helyett a 15-be hatolni be. Az elkövetőt egyébként hamar lekapcsolták, és szinte azonnal őrizetbe is vették, nem várhattak, mert, mint az Origó írta: ”… a férfi újabb robbantásokat követhetett volna el. Bár ezt konkrétan nem mondta ki, minden bizonnyal készült is rájuk.” Magam is így érzem – ráadásul ha nem beszélt, érthető, hogy konkrétan nem mondta ki, mire készül. Minden bizonnyal. Tudjuk. Itthon minden rendben, ide egyelőre nem tette be a kezét a terror lába: cserébe viszont az önkormányzat 166 millió froncsiért megveszi városunk egyik büszkeségét, a zöld SZTK-t. Remek, felelős, bölcs döntés: már csak azért is, mert politikai értelemben a dunaújvárosi lakosság 98 százaléka, de konkrétan legalább egy ember most nagyon örül – az pedig a tulajdonos. Vannak tán köztünk olyan megveszekedett liberálkommunista, a régi szar időkben Szabad Népszabadságot olvasó, a rezsicsökkentés szentségében sem igazán hívő tamáskodók, akik nem pontosan értik, vajon mitől lett hirtelen oly kívánatos az összeomlás szélén álló, pusztuló, évek óta magára hagyott csövestanya – megmondom én, mi hogyan lesz, aranyos olvasóim. Aki kíváncsi, hamar megklikkeli a gombot, és bemegyen. Ott leszek. Tovább »»

15 október
5komment

Sunasori lengőkaros mesék

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincnegyedik kiadását motorozással kezdjük. Ugye ti is úgy érzitek, piszkosul régen szájmotoroztunk már e hasábokon??? Nos, Suszter barátom, és sokan mások, beláthatjátok, muszáj engednem a jól érzékelhető felhasználói nyomásnak: az idén százéves a BMW – minden érintettől elnézést kérve bocsátom előre, nem a legkedvesebb márkám, de azért van pár régebbi típus, amely felmutat bizonyos erényeket. A lényeg azonban nem is ez: a bajorok úgy ünneplik a szép kerek évfordulót, hogy különféle szokatlan koncepciókat mutatnak be, amelyek mind arról szólnak, vajon (persze szerintük) milyen lesz a következő száz évük. Az autók területén már bemutattak pár elég elvetemült tanulmányt – most viszont sort kerítettek arra is, hogy a motorokkal kapcsolatos gondolataikat is megosszák a világgal. Rárabolunk a sztorira… Nyakunkon a leválthatatlan hatalmi szerkezet: mondja Tölgyessy Péter politikai elemző, ex-politikus – aki mellesleg, utóbbi minőségében, sokak véleménye szerint szintén felelős azért a helyzetért, amiről most egy interjúban beszél. Ezen az alapon mondjuk mindannyian felelősek vagyunk: de vajon tényleg leválthatatlanná vált-válik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működtető mechanizmusa? Én azt gondolom, nem: és azt is gondolom, hogy valahol már ott (optimizmusunktól, naivitásunktól függ, melyiket választjuk) halad farkcsapkodva a petesejt felé/gőgicsél/szaladgál/figyel/dolgozik/felkészül az a polgártársunk, aki a megfelelő pillanatban akár a semmiből is előléphet majd, tehát nem kell feltétlenül látnunk, ki jöhetne majd “ezek” helyett. És azt se tudjuk, mi okozza majd a bummot: hogy lesz, az nem kérdés, szerintem nem évtizedek múlva, hanem viszonylag hamarosan. És van itt még pár apró ügy, majd beleszőjük, ha kiadja – érdekes dolgok történtek az elmúlt pár napban, némelyiket sikerült megjósolnunk is. Végül, csak a keretes szerkezet miatt egy kis autózás: úgy sikerült belehajtanom egy városi kátyúba, hogy nemes egyszerűséggel keresztbe eltört a nem annyira gyenge hátsó lengőkar a Párducban: fél éve a Villámmal jártam nagyon hasonlóan, oké, nem tudok vezetni, de azért lassan száz pénz nem ide… parádésan keresek, rendben, de… na… és említés tétetik a közvilágítás legeslegújabb megújításáról is. Szerintetek ki fizeti ismét? Úgy van: én, az idióta – aki a fél méteres, még szép hogy soha meg nem szűnő kátyúk miatt darabokra hulló járműveim javítását meg még pár semmiséget is állok. Így mulat pár millió magyar úr. Odabent kezdjük a csűrdöngölőt. Tovább »»

08 október
4komment

A Selyemút hernyója

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincharmadik kiadását egy felhőtlen, habkönnyű, igazi október eleji téma feldolgozásával kezdjük: először is megismerkedünk Csirkefalattal, egy különleges, kimondottan jó kiállású hernyóval, akit jó sorsa egy egyetemista matematikakönyvének fedelére sodort. Több se kellett a szorgalmas diáknak: egyből rávetette magát a témára, s a hernyó képes naplóját a tumblr közössége hamarosan a listák élére sodorta. A pondrókalandot végül már több százezren követték: a gondos gazda komfortos kis szobácskát épített neki, aztán következett a bebábozódás, és a széles néptömegek visszafojtott lélegzettel voyeur-ködték végig, ahogyan végül előbújt… egy csodálatos, gyönyörű, fecskefarkú pillangó. Az élet dicsérete és egyéb semmiségek – ismét megidézve kedvenc kis legyecskémet, aki épp nemrégiben tűnt fel ismét az íróasztalomnál… Lezajlott a népszavazás: azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, a foglalkozás elérte a célját, sőt – a békés/barátságos magyar társadalom egyre újabb és újabb rétegei ugranak egymás torkának azóta is, az “eredményt” értékelve, s mélyen érző nemzeti keresztény honatyai szívnek ennél bizony kedvesebb történés aligha is létezik. A (mintegy mellékesen: érvénytelen) “népszavazást” egyébként “elsöprő siker”-ként értékelte tántoríthatatlan kiagyalója, aki mostanában épp a Selyemút újranyitásán töprenkedik… de megtudhattuk az ügy kapcsán azt is, hogy nyolcmilliónak a hárommillió az épp a 98 százaléka – nos, mit szólnátok, ha azt merészelném gondolni, az egész játék, pláne ezzel a végjátékkal, nem volt más, mint a 2018-as parlamenti választások tesztje. Hiszen mi van akkor, ha 2018-ban majd mondjuk 200, 12, vagy akár egy ember véleményét gondolja a többségével szemben legfontosabbnak, ezért aztán érvényesnek és képviselendőnek a mi kis nagybetegünk – nos, az ő beszéde alapján megvizsgáljuk. Végül egy viszonylagos semmiségről ejtenék szót – viszonylagos, mert akik ismernek, pontosan tudják, mi a jelentősége annak, amit mondandó vagyok: hát… izé… kedves mindnyájan… no… szóval… HALAT ETTEM!!!! Továbbmegyek: még ennél is elgondolkodtatóbb az, hogy körülbelül a háromnegyedéig észre se vettem, és akkor jöjjön a korona – miután ráébresztettek erre a szörnyűségre, akkor sem hagytam abba, megettem az egészet, és még ízlett is. Na most ez vagy az atom, vagy a chemtrail, vagy az ufók miatt lehet kizárólag. Hernyók, férgek, rántott halak és más szörnyűségek a HL horror-kiadásában, csak a büfé belsejében. Tovább »»

01 október
5komment

Én, a migráns

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckettedik kiadásában először egy francia kalandorról emlékezünk meg, aki Új-Zéland felfedezése közben egy kis halászfaluban kezdett autóstoppolni. Nem volt túl nagy mázlija: s amikor mindösszesen negyedik napja álldogált ugyanott, az idegei sajnálatos módon felmondták a szolgálatot, törni-zúzni kezdett, sértegette az arra járókat, és csúnyán viselkedett. Pedig aztán épp neki, egy franciának, igazán nincs mit az új-zélandiak szemére vetnie: hogy milyen stoppolni Franciaországban, arról első kézből való élményeim vannak, húsz évvel ez előttről – meg is osztom veletek. Pálffy István – szerintem kevesen lehetnek, akik ezt a nevet nem ismerik: az egykor oly népszerű tévés/híradós személyiségből előbb “politikus” lett, én úgy hiszem, a nagyszerű társaság vonzhatta leginkább, amikor a KDNP-t választotta annak idején. Ragyogó parlamenti pályát futott be, emlékezetes szereplések egész sorát mutatta be, magával ragadó volt az a jó kedv, örömittasság, amellyel felelősségteljes munkáját végezte. Nem is csoda, hogy nagykövet lett az írországi Dublinban: korábban, mint említettem, egyértelműen igazolta, maximálisan alkalmas rá, hogy hazánk jó hírét külföldön is öregbítse. Jó néhány hónapra kikerült a politika sodorvonalából, most azonban parádésan tért vissza: nyílt levélben, az Irish Times hasábjain “védte meg” miniszterelnökét és a hont – érdemes pár gondolatot idézni a nagy gondolkodótól. Végül lenne egy szerény javaslatom Dunaújváros számára: nem azért, mert az enyém, de azt hiszem, érdemes elgondolkodni rajta. Szerény havi tiszteletdíjért elvállalnám a város hivatalos migránsának szerepkörét – nanana, nem kell ám kacarászni ott a hátsó sorokban, merthogy nagyon is komoly dologról van szó. A város számára nagyon is komoly előnyökkel járna, ha végre lenne egy saját, külön bejáratú, hivatalos migránsa: itt most csak egyet mondok, az összes gondért, bajért, búért-bánatért lenne kit okolni. Eltörött a vízvezetékcső a Jókai utcában? A szemét terrorista migráns miatt történt, felrobbantotta. Ha bármi feszültség adódna a lakosság körében, már fognám is a kis bilincsemet, indulnék a mozi elé, ahol egy méretemre szabott ketrecben ülnék egész délután, hogy kedvére okolhasson, akinek ez megnyugvást hoz. No meg… oké, majd folytatom odabent, gyertek. Tovább »»

24 szeptember
5komment

Zuckerberg gyógymilliárdjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincegyedik kiadásában máris Mr. Mark Zuckerberget kapcsoljuk – nem, nem, kivételesen nem Tállai András keresi, hogy közölje vele, vagy rendesen fizeti az adót Magyarországon, vagy takarodhat, mint az Uber, amerre lát, és előtte ráadásul Széles Gábor cédére lementi a facebookot, oszt nézhet szét: most inkább Zuckerberg nagy bejelentéséről szólunk pár szót. Szerdán ugyanis kiderült, a facebook tulajdonosa 3 milliárd dollárt, azaz nagyjából 825 milliárd forintot adományoz arra az igazán nemes célra, hogy egy emberöltőn belül a világ összes betegségére megtalálják a gyógymódot. Nos hát… nem mondhatjuk, hogy Mark nem mer nagyot álmodni: de ha belegondolunk, az ő (és a hozzá hasonló emberek) egész élete ilyenfajta ívekről szól. Ha nem szólnak időben ránk, hogy valami lehetetlen, biztosan megcsináljuk… És persze nekem erről is mi jut eszembe? Na, mi? Majd elmondom bent. Gőzerővel… eh, mit gőzerővel: turbómegaatomrakétameghajtással dübörög a “népszavazási” kampány: mint tudjuk, szabad országban mindenki arra szavaz, amire ajánlott, nos, ami azt illeti, ajánlani tényleg elég szépen tud a kormány… immár a tizenötmilliárd forintot is bőven meghaladja a “tájékoztató kampány” költsége. Lényegében az ország összes menetrend szerint közlekedő autóbuszára is kiragasztottak egy-egy nagyméretű matricát – eljött az idő, amikor kedvencem, a “társadalmi célú hirdetés” immár mindent elöntött. S hogy kik nyalják fel a “tájékoztató” reklámokért járó nagy lóvét? Tyű, de bődületesen meg fogunk lepődni, polgártársak… Gondoskodó állam, gondoskodó önkormányzatok című rovatunk legújabb fejezetében hallhattok arról az újabb hozzájárulásról, amit a közelmúltban kezdett el kiküldeni Dunaújváros megyei jogú város jegyzője azoknak az ingatlantulajdonosoknak, akik portájukon garázs céljára szolgáló, fontos, a háztól külön álló épületet is birtokolnak: egy csekélyke kis építményadót gondoltak kivetni az amúgy is épp csak felületileg sarcolgatott állampolgárokra. Kizárólag a vígabb közhangulat és a kellemesebb szájíz miatt nagyjaink úgy határoztak, az adó kivetését kitolják egy cseppecskét, az idő-kontinuumban egy recsegős rükvercet kapcsolva, 2011-ig visszamenőlegességesen. Kacagjunk, nevessünk, daloljunk, barátaim: az egész buli így amúgy se nagyon éri el a húszezer froncsit, azt meg itt megkeresi egy jól képzett egészségügyi dolgozó mondjuk akár egy bő hét alatt is pár túlórával. Látjátok? Mindent összefüggéseiben kell tekinteni: így tanultam én Kósa Lajostól. Lépjünk ismét a kocsi belsejébe, kedves utasaim… kérem, csak semmi tolongás, a vége ugyanoda megy, mint az eleje, nyugalom. Kérem, kapaszkodjanak, megindulunk. Tovább »»

17 szeptember
6komment

Amióta rendszeresen jógázok / Törnek elő belőlem a jó gázok…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincadik kiadásában az orosz Gazdasági Biztonság és Korrupcióellenes Harc Központi Igazgatóságát, avagy közkeletű nevén a korrupcióellenes ügynökséget irányító Dmitrij Zaharcsenkóval ismerkedünk meg néminemű részben. Ha például a derék főtisztviselő anyagi helyzetét vizsgáljuk, elmondhatjuk, a napokban feltárt jelekből kiindulva, nem (volt) rossz. Először, pár napja Dmitrij nővérének lakásán találtak meg egy házkutatás során 122 millió dollárt, na még egyszer, szóval százhuszonkétmillió amerikai dollárt meg kétmillió eurót, egy zsákban. Nagyjából olyan 34 milliárd forintról beszélünk. Mulattató. Ám mielőtt pálcát törnénk Zaharcsenko (hadd mondjam el még egyszer a tisztánlátás kedvéért csupán: az orosz korrupcióellenes ügynökség vezetője) felett, gondolkodjunk el kicsit, mi is a helyzet mifelénk… Hát például az, hogy Matolcsy bácsyba, a Nemzet Szeme Fényébe, ellő-adóművészbe és könyvíróba, reneszánsz emberbe tiszta szívből beleszeretett egy kollegina. Persze a kommunisták már ezért is kikezdték: a sok kielégítetlen, lihegő kanliberális nem tudja elviselni a konzervatív bankszakemberek boldogságát, megérteni az ezoterikából ismert tízmilliószoros napok fontosságát. És talán bizony Matolcsy mester tehet róla, hogy a 32 éves jógaoktató és nemzetközi titkár elég szépen keresett??? Olyan 1.7 millát? Na aber bruttó!!! Hopp… És az anyukája is dolgozgatott, mind a hat MNB-s alapítványnak könyvelt meg számviteli szolgáltatást nyújtott, olyan évi 26 millióért. Apropó: emlékszünk még, hogy ezekbe az alapítványokba úgy 260 milliárd forint közpénzt töltikéltek? Azután persze a közpénz szépen elveszítette jellegét, az örökbecsű Kósa-együttható szerint… Én viszont nem veszítettem el semmit – pontosabban olyasmit csináltam, amit (eddig) viszonylag ritkán: pár óra keménykedés után feladtam egy acsarkodóssá fajult vitát valamelyik nap a neten, és ettől olyan fenemód jó érzésem lett, hogy el se tudom mondani… Na jó… dehogynem tudom… De tényleg: rájöttem, tökéletesen felesleges mindig győzni – illetve nem is biztos, hogy egy vitás helyzet csak “győzelemmel” meg “vereséggel” végződhet. Ideje lenne talán átgondolni pár kategóriát az életünkben: ebben a pattanásig feszült… csúnyábbat mondok: feszített országban, biztosan tudom, különösen lenne értelme… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz