Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.53 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

13 augusztus
1komment

Szünetmenés – V. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (3 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de mi még mindig szünetelünk, így nem a szokásos Classic tárul a nyájas elé. Azaz mégis. Csak régebbi. Mai, ötödik felvonásunkban ismét 13 évet ugrunk vissza az időben: 2003-ból idézgetünk. Fluxuskondenzátor a helyén, szép zölden izzik, övek szorosra csatolva: gyerünk, utánunk! Vagy elénk… vagy mi… És még valami fontos a további klikkelgetés előtt: ez az utolsó Szünetmenés – ma kivégezzük. Köszönjük a türelmet! És most tessék szépen továbbhaladni…  Tovább »»

06 augusztus
0komment

Szünetmenés – IV. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (4 lövet, átlagosan: 5.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de mi még mindig szünetelünk. Mai, negyedik felvonásunkban 11 évet ugrunk vissza az időben: 2005-ből idézgetünk. Figyelem! Kihajolni veszélyes! Az ajtók záródnak: gyerünk, utánunk! Vagy előttünk… Tovább »»

30 július
0komment

Szünetmenés – III. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (5 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de mi még mindig szünetelünk. Mai, harmadik felvonásunkban 13 évet ugrunk vissza az időben: 2003-ból idézgetünk. Úszógumik (kisebbeknek: Carusók) felcsatolva, gatyagumi szorosra húzva: placcsanjatok utánunk! Tovább »»

23 július
1komment

Szünetmenés – II. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (4 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de most szünetelünk, így nem a szokásos Classic tárul a nyájas elé. Azaz mégis. Csak régebbi. Mai, második felvonásunkban 12 évet ugrunk vissza az időben: 2004-ből idézgetünk. Fluxuskondenzátor a helyén, szép zölden izzik, övek szorosra csatolva: gyerünk, utánunk! Vagy elénk… vagy mi… Tovább »»

16 július
0komment

Szünetmenés – I. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (10 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de most az a helyzet állt elő, hogy nem a szokásos Classic tárul a nyájas elé. Azaz mégis. Csak régebbi. Mai, első felvonásunkban 14 évet ugrunk vissza az időben: 2002-ből idézgetünk. Fluxuskondenzátor a helyén, övek becsatolva: gyerünk, utánunk!

Tovább »»

09 július
12komment

Hű Atovom, ami már nem hűt, mert…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonötödik kiadásában a csodás Montenegro egyik legszebb városába, Kotorba kotrunk egy kicsit, ahol épp a napokban tört ki a bandaháború a várost uraló gangek között. A lövöldözésekkel is tarkított összecsapások természetesen alaposan visszavetik a kis ország turizmusát: “Jól gondolja meg a nyaralást Kotorban…” – így kezdődik például a maffiaügyeket taglaló anyag címe az indexen. Hát jól meggondoljuk: mert hát mi sem természetesebb, mint az, hogy bő két hét múlva épp arrafelé tekergünk majd, a jelek szerint három motorral, amikből ráadásul kettőt egy-egy Boda vezet, segítségül elárulom, Boda sr. most pont nem ért rá. A három évvel ez előtti túránkat ismételjük meg – mi tagadás, egyik kedvenc területem az oly sokat ócsárolt Balkán: pedig nem csak gyönyörű vidék, vendégszerető, barátságos népek lakják. No jó, egy kicsinyke vér az van bennük: azt viszont egyáltalán nem tartom bajnak… Háromszázmilliárd forint közbeszerzési keret fölött rendelkezhet a Fővárosi Közbeszerzési Lebonyolító és Minőségbiztosító Kft., amely az összes fővárosi tulajdonú cég ilyes ügyeit intézi – a minőségbiztosítással, azt hiszem, tényleg nem lesz semmi baj, főleg hogy kiderült, két makulátlan nemközszereplő, rogán antal és habony árpád áll az egyszerűségében is nagyszerű, a magyar lakosság érdekeit maximálisan szem előtt tartó vállalat mögött. Szépen, lazán mindenki vonja meg a vállát, ahogy szoktuk: háromszázmilliárd, nem ide, éves szinten, na bumm, ha kell nekik, hát kell, úgy is jó – és gondolom, ez csak a tesztüzem, ha jól megy, át lehet pörgetni rajta háromszázezer-milliárdot is, vagy mittomén. Az év kérdését kaptam meg egy hűtőgépszerelő polgártárstól: úgy indult a buli, hogy hűséges társam, a tizenöt, ha nem húsz éve jóban-rosszban velem lévő Atov keresztnevű hűtőgépem ledobta a láncot, méghozzá úgy tűnik, véglegesen – a kérdés pedig a hiba bejelentéséhez kapcsolódott, és így szólt: “Mennyire sürgős?” Egy használaton kívüli hólapáttal lehúztam a homlokomról a verejtéket, és igyekeztem hangrebbenés nélkül kimondani a s-e-m-e-n-n-y-i-r-e hangsort… Balkán-boogie, közbeszerzési habonyolítás, és Atov, a Szar: nyitjuk a kapukat. Tovább »»

02 július
13komment

Faragó Révai Ferdynánd: avagy a troll hitelessége

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonnegyedik kiadását egy miniszterelnök történetével kezdjük. Ez a miniszterelnök lopott, csalt, sikkasztott, visszaélt tisztségével, vesztegetés elfogadásával személyes előnyöket szerzett, banki csalásokban vett részt. A vád szerint nagyjából 260 millió dollárra rúg a működéséhez kapcsolható korrupciós ügyek összértéke, míg a három bankot érintő csalások másfél milliárd dollárra rúgnak. Az ügyészség 19 év börtönt kért a miniszterelnökre – egyelőre, nem jogerősen, kilenc évnél jár a bíróság, mindenki fellebbezett. Oh, bocsánat: véletlenül el is felejtettem mondani, természetesen Vlad Filat volt moldáv miniszterelnökről beszélünk. Egyelőre. És természetesen beszélnünk kell a futballról is, hiszen a magyar válogatott tizenharmadik lett az Európa-bajnokságon. Miközben természetesen gratulálok, van bennem egy csomó fura és rossz érzés: tudom, nem vagyok magyar, tudom, fogjam be és takarodjak, tudom, ne keverjük a politikát… Jaja: a gond csak az, hogy szerintem nem én kezdtem – tán csak nem miattam ugyanaz a helyzet most a futballal, mint volt/lett a kokárdával, a zászlóval, a himnusszal meg még kismillió “semmiséggel”, amit egyesek egyszerűen kisajátítottak. Továbbá azt is merészelem gondolni, hogy egy manósapkányit azért túl lett értékelve a válogatott teljesítménye – amikor pár napja egyik örökbuzgón lihegő riporter (az egyébiránt nem kevés közül) megkérdezte a nagy Lisztes Krisztiánt, szerinte a magyar bajnokság vagy a Bundesliga-e az erősebb, ott azért kicsit lelevegősödött az agyam pár percre. De persze tudom, a Nagy Siker újra összekovácsolta a Nemzetet. Oké, let it be: sajnálom, hogy hitetlen kozmopolita neoliberálbolsevista gyaurként ezt se teljesen így látom… Végezetül egy szaros kis troll néhány soros “bírálatára” reflektálok, minden észérv dacára: az ilyesfajta “véleményeket” ugyanis a névtelen levelek sorsára szokták juttatni minden normális helyen – mi most nem tettük. Kamu facebook-identitás mögött bujkáló hősünk (akinek beazonosítására egyébként olyan nemzetközi rutinnal rendelkező profilert vetettem be, hogy soha el nem hinnétek – már nyomon is van…) úgy gondolta, ha már voltam olyan szemét, és a nagy nyilvánosság előtt (pillanatnyilag, csak e szerény jegyzettel 7500 embert értünk el abban a városban, ahol 422 szavazattal önkormányzati választás nyerhető) is bejelentettem, hogy néhány puhatestű polgártárs jó ideje tartó, fáradhatatlan munkálkodásának köszönhetően a HL utolsó print-zsombékjáról is el kellett ugranunk, magyarán kivágtak minket a Szuperinfó hasábjairól is, mint macskát, na, akkor ő majd jól belém vágja a csákányt. Nos, bevallom, sikerült: de nem pont úgy és azért, ahogyan és amiért ő gondolta… Elnöki bukta, nem lekváros; futball, kicsit (?) felhabosítva; és episztola, ha épp nem parainesis Faragó Révai Ferdynánd, a derék troll részére… Tovább »»

25 június
6komment

Áder vagyok, épp világmegmentek: kis figyelmet kérnék…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonharmadik kiadásában egyik kedvenc témámmal, a 3D-s nyomtatással foglalkozunk egy keveset – mégpedig azon roppant szerény hír apropóján, hogy Dubaiban néhány napja avattak fel egy olyan irodát, amelyet teljes egészében egy 3D-s nyomtató segítségével hoztak létre. De ne valami makettre gondoljunk ám, kedves barátaim: egy 250 négyzetméteres, hipermodern darabról beszélünk – igaz, a nyomtatót se épp egy kombi autó szállította a helyszínre… Maga a nyomtatás tizenhét napot vett igénybe, az összeszerelés még kettőt, az egész játék összesen olyan negyvenmillió forintnak megfelelő dodóba került. “Szerénység… ne tömjénezze magát… szerénység… Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység…” – mondja az egyre időszerűbb Bástya elvtárs, s ni csak, tessék: a szenvedélyek örvényeiben hánykolódó jó Áder János, minden köztársasági elnökök legköztársaságibbja úgy gondolta, a nyári politikai uborkaszezonban, amikor ráadásul minden játszópajtása az EB-n szurkol, számára a legokosabb dolog lesz egy pompás kis levelet írni a kollégáknak, vell, junó, Obamának, Putyinnak, meg a többi kis csicskának… Kicsit elmagyarázni végre a tudatlanoknak, mi is a helyzet a környezettudatosság frontján… Nem tudom: van abban a kitartásban valami megrázóan döbbenetes, amivel Áder tényleg az ENSZ-főtitkári vagy milyen karrierjét építgeti – szinte már sajnálom olykor… Persze a Svejk, és/vagy a 22-es csapdája és/vagy a Parkinson törvénye című alapművek ismeretében azt is pontosan tudom, Jánosnak megvan a sansza, hogy odaérjen… Hogy egyebet ne mondjak, elég közelről ismertem olyan katonatiszteket, akikre az észbeli képességeik alapján egy erdei számháborút se nagyon bíztam volna – olyan magasra buktak, hogy a cipőtalpukat nem látom… A végén egy elsőre talán könnyednek tűnő kis lektűrrel kísérletezem: lezuhanyoztam a kánikulában, s miközben épp tűzforró fejemre ömlött az isteni, hűvös ivóvíz, eszembe jutott, hány milliónyian mi mindent adnának ennek az élvezetes, számomra lényegében tetszőleges hosszúságú kiváltságnak mondjuk két percéért… Nyomtatás nagyban, nyomatás agyban, meg egy kis vulgár-relativitáselmélet a fürdőszobámban – nyugi, nem lesz megrázó, jöhettek, máris felkapok valamit… Tovább »»

18 június
5komment

Norvégia végre betérdel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkettedik kiadásában mindenekelőtt megismerkedünk egy norvég úriemberrel, egy sportriporter/szakkommentátorral, aki néhány hete még az asztalt csapkodva örült, amikor az EB-pótselejtezőre országának a magyar válogatottat sorsolták ki – aki győz, az jut ki Franciaországba, ez volt a tét. Most nem ők vannak ott – az asztalcsapkodó norvég sportriporter kapott gazdagon, elsősorban is a net népétől, de becsületére legyen mondva, kőkeményen beleállt, és elvitte a balhét férfi módra. Mi több: még vezekelni is hajlandó volt – vett magának egy elegáns öltönyt, beszerzett egy csinos bukétát, és felkereste az oslói magyar nagykövet asszonyt, hogy rajta keresztül elnézést kérjen tőlünk, ha netán nagy örömködésével megbántott volna valakit magyarságában… Fura egy hely ez a Norvégia, mindig is mondtam: de végre jobban tisztelik a magyarokat, ahogy kértük. Nem tudom, emlékeztek-e még a nagyszerű, és legalább ugyanannyira nagyszerű című Gyere haza, fiatal! programra, melynek keretében röpke 100 millió forintból összesen 105 vállalkozó szellemű ifjat sikerült hazahozni és (állítólag) itthon pályára állítani: az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) lakhatási és letelepedési támogatással igyekezett segíteni azokat, akik hajlandóak voltak részt venni a programban, és természetesen munkahelyet is biztosítottak számukra. Óvatos becslések szerint is legalább félmillióan dolgoznak magyarként külföldön (azaz nem számoljuk azokat, akik már a külföldi állampolgárságot is felvették); Németországban rövid idő alatt megduplázódott a magyar munkavállalók száma, s a magyar diákok kétharmada tervezi, hogy amint lehet, elhagyja Magyarországot. A kormány Takarodj innen, fiatal! programja tehát sajnos lényegesen hatékonyabbnak tűnik… A végén pedig engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Chef Bandy-t: a hétvégén ismét, ki tudja már, hányadszor, bebizonyosodott, hogy bizony a konyhaművészet területén sem holmi síkvidéki kalandozások, sokkal inkább a csúcsok ostromlása jut osztályrészemül. Röccentettem példának okáért egy olyan salátát, amiben tényleg nehezen lehetett volna hibára bukkanni, azt hiszem – és úgy hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, a mellé kisütött fűszeres és balzsamecetkrémes karajcsíkokkal sem kellett volna szégyenkeznem egy rangosabb szakácsversenyen sem. Nagykovácsiban, a Mecsek utca egyik házára tehát kiszögeztem a kis kínai felfújható Michelin-csillagomat – ja, és még az alapanyagok beszerzése során sikerült rábukkannom egy pompás hentesüzletre, természetesen Dunaújvárosban… Betérdelő norvégok, ifjú vadlibáink, és gyomor a köbön – már serceg is a serpenyőm… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz