Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 október
0komment

Én, a migráns

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (1 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckettedik kiadásában először egy francia kalandorról emlékezünk meg, aki Új-Zéland felfedezése közben egy kis halászfaluban kezdett autóstoppolni. Nem volt túl nagy mázlija: s amikor mindösszesen negyedik napja álldogált ugyanott, az idegei sajnálatos módon felmondták a szolgálatot, törni-zúzni kezdett, sértegette az arra járókat, és csúnyán viselkedett. Pedig aztán épp neki, egy franciának, igazán nincs mit az új-zélandiak szemére vetnie: hogy milyen stoppolni Franciaországban, arról első kézből való élményeim vannak, húsz évvel ez előttről – meg is osztom veletek. Pálffy István – szerintem kevesen lehetnek, akik ezt a nevet nem ismerik: az egykor oly népszerű tévés/híradós személyiségből előbb “politikus” lett, én úgy hiszem, a nagyszerű társaság vonzhatta leginkább, amikor a KDNP-t választotta annak idején. Ragyogó parlamenti pályát futott be, emlékezetes szereplések egész sorát mutatta be, magával ragadó volt az a jó kedv, örömittasság, amellyel felelősségteljes munkáját végezte. Nem is csoda, hogy nagykövet lett az írországi Dublinban: korábban, mint említettem, egyértelműen igazolta, maximálisan alkalmas rá, hogy hazánk jó hírét külföldön is öregbítse. Jó néhány hónapra kikerült a politika sodorvonalából, most azonban parádésan tért vissza: nyílt levélben, az Irish Times hasábjain “védte meg” miniszterelnökét és a hont – érdemes pár gondolatot idézni a nagy gondolkodótól. Végül lenne egy szerény javaslatom Dunaújváros számára: nem azért, mert az enyém, de azt hiszem, érdemes elgondolkodni rajta. Szerény havi tiszteletdíjért elvállalnám a város hivatalos migránsának szerepkörét – nanana, nem kell ám kacarászni ott a hátsó sorokban, merthogy nagyon is komoly dologról van szó. A város számára nagyon is komoly előnyökkel járna, ha végre lenne egy saját, külön bejáratú, hivatalos migránsa: itt most csak egyet mondok, az összes gondért, bajért, búért-bánatért lenne kit okolni. Eltörött a vízvezetékcső a Jókai utcában? A szemét terrorista migráns miatt történt, felrobbantotta. Ha bármi feszültség adódna a lakosság körében, már fognám is a kis bilincsemet, indulnék a mozi elé, ahol egy méretemre szabott ketrecben ülnék egész délután, hogy kedvére okolhasson, akinek ez megnyugvást hoz. No meg… oké, majd folytatom odabent, gyertek. Tovább »»

24 szeptember
4komment

Zuckerberg gyógymilliárdjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincegyedik kiadásában máris Mr. Mark Zuckerberget kapcsoljuk – nem, nem, kivételesen nem Tállai András keresi, hogy közölje vele, vagy rendesen fizeti az adót Magyarországon, vagy takarodhat, mint az Uber, amerre lát, és előtte ráadásul Széles Gábor cédére lementi a facebookot, oszt nézhet szét: most inkább Zuckerberg nagy bejelentéséről szólunk pár szót. Szerdán ugyanis kiderült, a facebook tulajdonosa 3 milliárd dollárt, azaz nagyjából 825 milliárd forintot adományoz arra az igazán nemes célra, hogy egy emberöltőn belül a világ összes betegségére megtalálják a gyógymódot. Nos hát… nem mondhatjuk, hogy Mark nem mer nagyot álmodni: de ha belegondolunk, az ő (és a hozzá hasonló emberek) egész élete ilyenfajta ívekről szól. Ha nem szólnak időben ránk, hogy valami lehetetlen, biztosan megcsináljuk… És persze nekem erről is mi jut eszembe? Na, mi? Majd elmondom bent. Gőzerővel… eh, mit gőzerővel: turbómegaatomrakétameghajtással dübörög a “népszavazási” kampány: mint tudjuk, szabad országban mindenki arra szavaz, amire ajánlott, nos, ami azt illeti, ajánlani tényleg elég szépen tud a kormány… immár a tizenötmilliárd forintot is bőven meghaladja a “tájékoztató kampány” költsége. Lényegében az ország összes menetrend szerint közlekedő autóbuszára is kiragasztottak egy-egy nagyméretű matricát – eljött az idő, amikor kedvencem, a “társadalmi célú hirdetés” immár mindent elöntött. S hogy kik nyalják fel a “tájékoztató” reklámokért járó nagy lóvét? Tyű, de bődületesen meg fogunk lepődni, polgártársak… Gondoskodó állam, gondoskodó önkormányzatok című rovatunk legújabb fejezetében hallhattok arról az újabb hozzájárulásról, amit a közelmúltban kezdett el kiküldeni Dunaújváros megyei jogú város jegyzője azoknak az ingatlantulajdonosoknak, akik portájukon garázs céljára szolgáló, fontos, a háztól külön álló épületet is birtokolnak: egy csekélyke kis építményadót gondoltak kivetni az amúgy is épp csak felületileg sarcolgatott állampolgárokra. Kizárólag a vígabb közhangulat és a kellemesebb szájíz miatt nagyjaink úgy határoztak, az adó kivetését kitolják egy cseppecskét, az idő-kontinuumban egy recsegős rükvercet kapcsolva, 2011-ig visszamenőlegességesen. Kacagjunk, nevessünk, daloljunk, barátaim: az egész buli így amúgy se nagyon éri el a húszezer froncsit, azt meg itt megkeresi egy jól képzett egészségügyi dolgozó mondjuk akár egy bő hét alatt is pár túlórával. Látjátok? Mindent összefüggéseiben kell tekinteni: így tanultam én Kósa Lajostól. Lépjünk ismét a kocsi belsejébe, kedves utasaim… kérem, csak semmi tolongás, a vége ugyanoda megy, mint az eleje, nyugalom. Kérem, kapaszkodjanak, megindulunk. Tovább »»

17 szeptember
6komment

Amióta rendszeresen jógázok / Törnek elő belőlem a jó gázok…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincadik kiadásában az orosz Gazdasági Biztonság és Korrupcióellenes Harc Központi Igazgatóságát, avagy közkeletű nevén a korrupcióellenes ügynökséget irányító Dmitrij Zaharcsenkóval ismerkedünk meg néminemű részben. Ha például a derék főtisztviselő anyagi helyzetét vizsgáljuk, elmondhatjuk, a napokban feltárt jelekből kiindulva, nem (volt) rossz. Először, pár napja Dmitrij nővérének lakásán találtak meg egy házkutatás során 122 millió dollárt, na még egyszer, szóval százhuszonkétmillió amerikai dollárt meg kétmillió eurót, egy zsákban. Nagyjából olyan 34 milliárd forintról beszélünk. Mulattató. Ám mielőtt pálcát törnénk Zaharcsenko (hadd mondjam el még egyszer a tisztánlátás kedvéért csupán: az orosz korrupcióellenes ügynökség vezetője) felett, gondolkodjunk el kicsit, mi is a helyzet mifelénk… Hát például az, hogy Matolcsy bácsyba, a Nemzet Szeme Fényébe, ellő-adóművészbe és könyvíróba, reneszánsz emberbe tiszta szívből beleszeretett egy kollegina. Persze a kommunisták már ezért is kikezdték: a sok kielégítetlen, lihegő kanliberális nem tudja elviselni a konzervatív bankszakemberek boldogságát, megérteni az ezoterikából ismert tízmilliószoros napok fontosságát. És talán bizony Matolcsy mester tehet róla, hogy a 32 éves jógaoktató és nemzetközi titkár elég szépen keresett??? Olyan 1.7 millát? Na aber bruttó!!! Hopp… És az anyukája is dolgozgatott, mind a hat MNB-s alapítványnak könyvelt meg számviteli szolgáltatást nyújtott, olyan évi 26 millióért. Apropó: emlékszünk még, hogy ezekbe az alapítványokba úgy 260 milliárd forint közpénzt töltikéltek? Azután persze a közpénz szépen elveszítette jellegét, az örökbecsű Kósa-együttható szerint… Én viszont nem veszítettem el semmit – pontosabban olyasmit csináltam, amit (eddig) viszonylag ritkán: pár óra keménykedés után feladtam egy acsarkodóssá fajult vitát valamelyik nap a neten, és ettől olyan fenemód jó érzésem lett, hogy el se tudom mondani… Na jó… dehogynem tudom… De tényleg: rájöttem, tökéletesen felesleges mindig győzni – illetve nem is biztos, hogy egy vitás helyzet csak “győzelemmel” meg “vereséggel” végződhet. Ideje lenne talán átgondolni pár kategóriát az életünkben: ebben a pattanásig feszült… csúnyábbat mondok: feszített országban, biztosan tudom, különösen lenne értelme… Tovább »»

10 szeptember
3komment

Az keresztíny magorok üldöztetéseirül

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.55 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkilencedik kiadásában fejedelmi, de legalábbis királyi szórakozásban lehet részünk – ha csatlakoztok, és együtt átvesszük kissé V. Harald norvég király minapi beszédét, amit máris milliók hallgattak és néztek meg a youtube-on. Nos, Harald előadói képességei… azért… na jó… mondjuk úgy, hogy nem minden téren összevethetőek mondjuk kedvenc politikusom, José “Pepe” Mujica uruguay-i elnökéivel – a mondanivalóját tekintve viszont, én legalábbis azt hiszem, példa értékű. Illetve az lehet: ha egyáltalán példa értékű még számunkra az emberség, a tolerancia, az elfogadás, és néhány hasonlóan ódivatú fogalom… Három napja… húúúú… komolyan mondom, gyerekek… az élet azért produkál ám történéseket, de rendesen… hogy úgy mondjam, a téma az utcán hever… azaz időnként rohan és üvölt, mint a fába szorult féreg… no de épp itt, az álmos kertvárosban, a Dunasoron??? Szóval épp szokásos délutáni egészségügyi sétám után battyogtam a lépcsőház felé, amikor a Nowa Huta tér irányából, a sarkon egy fekete öltönyös ember fordult be rohanvást, a szemei kidülledve, az állkapcsa kifeszülve… egyrészt az ordítástól, ami hosszú másodpercek óta betöltötte az egész negyedet – másrészt meg attól a görcsös mosolytól, amit magára erőltetett, szinte összeért hátul a szája, úgy mosolygott. Csak egy törtmásodpercig néztem, és már tudtam, ismerem valahonnan – de így még nem láttam soha, ezt is tudtam… és most már ti is tudjátok, ki rohant be a lépcsőházunkba, aztán fel, hozzám, a másodikra… Micsoda? Hogy nem? Hát ki az a magyar politikus, aki soha nem mosolygott még, és ezért a legjobb rejtőzködés számára egy mosoly??? Na ugye… ne harrachudjatok már, ha netán nehéz volt… És végül: biztosítani kellett a kisautót, mert tavaly, egy jelentékenyebb levélváltás során dühömben szentül megígértem az akkori társaságomnak, akkor is távozom kedves kötelékükből, ha az összes többi cég a tízszeresét kéri, mint ők. Hát most eljött az idő, hogy beváltsam a fenyegetésemet: bizony meg is tettem, s végül fontos tanulságokkal gazdagodtam… Királyok, keresztények, kontraktusok a belvilágban. Tovább »»

03 szeptember
9komment

Bocs, jössz egy bélással. Két éve. Ja, most már 902-vel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonnyolcadik kiadásában egy habkönnyűnek ígérkező, mindenkit érintő problémát beszélünk át kissé: bizonyára ti is hallottátok már azt a döbbenetes állítást, hogy életünk során – átlagosan persze – mindannyian elfogyasztunk nyolc pókot, méghozzá álmunkban. Van-e, aki még nem borzongott ezen egy jóízűt? Ugye hogy nincs… Nos, kérném, mindenki nyugodjon le egy kicsit – a legenda természetesen színkamu, a pók sokkal értelmesebb és óvatosabb állat annál, hogy őrületes hangerejű hortyogásunk közepette bemásszon a szánkba… Körbejárjuk kissé ezt a szép legendát… Ahogyan a 2024-es Budapestre álmodott olimpia ügyét is: a pályázatról ugyan csak jövő szeptemberben dönt a korrupciót hírből sem ismerő Nemzetközi Olimpiai Bizottság testülete – ehhez képest nem csúnya, hogy nálunk már elpattant olyan hétmilliárd froncsi ebben a tárgykörben, s csupán a nevezésre közel húszmilliárd megy majd el. Maga az esemény a jelek szerint kihozható úgy 2700-2800 milliárdból, nem vészes, abszolút megértem, hogy nincs már hová tenni a lóvénkat, amit a dübörgő gazdaság okád ki magából – és természetesen nincs kétségem afelől, hogy minden forintot a legbecsületesebb módon költöttek el eddig is, és ez ezután se lesz máshogyan. Egyebet ne mondjak, DR. Schmitt Pál lett az Olimpiai Pályázati Bizottság elnöke. Pont. Végezetül egy felülmúlhatatlan történet, egy csoda, cseppben a tenger – benne minden, amit 2016 Magyarországáról tudni illik, kell, érdemes: évtizedes jó barátom, Pista volt olyan kedves megosztani velem a sztoriját… A lényeg, tömören: két éve be kellett fizetniük a szemétszállítási díjat a hétvégi telkük után. Meg is tették. 2612 forintot csöngettek be a kiküldött csekken, csakhogy… próbálok komoly maradni… szóval 2614-et kellett volna. Nem hiszitek? Papír van róla! Irgalmatlan két forinttal alulteljesítettek, hogy miért, az e pillanatban még nem tisztázott, de bizonyosan az lesz, mire Hágáig ér az ügy. Ja… a szolgáltató természetesen nem akkor, nem is a következő hónapban jelezte, hogy sajnos súlyos két ruppója hiányzik a kasszából, hanem most, két év elteltével küldtek egy kedves hangú felszólítást, amelyben a két forint, továbbá 900 forint kezelési díj, azaz összesen 902 forint haladéktalan befizetésére szólítják fel a magukról megfeledkezett, hanyag tulajdonosokat… Spalettástól csapom ki a kormányablakot, ne ijedjetek meg, csak nyugodtan: olvassatok ma is HL-t… Tovább »»

27 augusztus
13komment

A nap, amikor rám írt a képviselő…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhetedik kiadásában először azon muszáj felháborodnunk, hogy a szemét kis Uber csak nem nyugszik – nem volt elég nekik, hogy szépen megmutattuk nekik, hol lakik a magyarok istene, amikor is úgy akolbolítottuk ki őket Magyarországról, hogy csak úgy suhogott, természetesen a becsületes adófizető magyar személyszállító kisiparosok érdekeit szem előtt tartva… Jó, oké, pár napja a Szigeten és környékén 82 taxisból csak 59 bukott meg telibe, tényleg nem vészes, majd kicsit jobban odafigyelnek, vagy, ha továbbra is ilyen hülyén csesztetik őket, lezárnak valamit. Mondjuk a mindent. Na: az Uber most megvett egy startup céget, amely önvezető kamionokat készít. Barátaim, magyar kamionosok: jó lesz már most felkészülni a harcra! Ígéretemhez híven folytatom az Artúr-sztorit: több mint egy hónapja már, hogy itt hagyott minket a magyar zene egyik – szerintem – legegyedibb, legszabadabb, legcsodálatosabb figurája, Somló Tamás. Még mindig nem nagyon tud úgy eltelni nap, hogy ne hallgassak valamit tőle: tartok tőle, ez már így is marad. Végezetül egy hétköznapi történet, aminek egyik főszereplője egy politikus, hogy pontos legyek, egy dunaújvárosi önkormányzati képviselő. Igazából azt hiszem, nyugodtan kiírhatnám a nevét, mégsem teszem: igaz, nagy okosan előre felhívtam rá a figyelmét, hogy írásbeli magánbeszélgetésünket teljes egészében vagy részleteiben közzéteszem, de egy, ha jól érzékelem, a rendszer sajátosságait meglehetősen jól ismerő barátom ma rámutatott, az érintett, ha kicsit kiokosítják, nyugodtan mondhatja utólag, ő ugyan nem egyezett bele a közlésbe, sőt, írásban kérte, ne tegyem, de én alighanem megsemmisítettem ezt a dokumentumot, személyiségi jogainak megsértéséért fizessek tehát mondjuk 222 ezer forintot… Láttam már ilyet: huhú… hát itt olyan jogi palik vannak, pajtikáim, beszartok. Nos tehát épp ezért: szigorúan név nélkül, cserébe beszélgetésünk szó szerinti közlésével igyekszem olcsó népszerűségre szert tenni. A lényeg: pár napja posztoltam valamit, konkrétan a 31 milliárddal kapcsolatosan, amit az igazmondó beígért a képviselőválasztás finisében, mindegy… elindult egy kis kvaterka néhányunk között, egyszer csak a mindig oly aktív városatya is belefolyt, majd hamarosan el is kezdett rendet tenni a zemberek fejében, egyre vehemensebben és könyörtelenebbül… No, a többi pikáns részletet már csak odabent kotyogom ki: szaft szaft hátán… Tovább »»

20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

13 augusztus
1komment

Szünetmenés – V. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (4 lövet, átlagosan: 6.25 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de mi még mindig szünetelünk, így nem a szokásos Classic tárul a nyájas elé. Azaz mégis. Csak régebbi. Mai, ötödik felvonásunkban ismét 13 évet ugrunk vissza az időben: 2003-ból idézgetünk. Fluxuskondenzátor a helyén, szép zölden izzik, övek szorosra csatolva: gyerünk, utánunk! Vagy elénk… vagy mi… És még valami fontos a további klikkelgetés előtt: ez az utolsó Szünetmenés – ma kivégezzük. Köszönjük a türelmet! És most tessék szépen továbbhaladni…  Tovább »»

06 augusztus
0komment

Szünetmenés – IV. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (4 lövet, átlagosan: 5.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de mi még mindig szünetelünk. Mai, negyedik felvonásunkban 11 évet ugrunk vissza az időben: 2005-ből idézgetünk. Figyelem! Kihajolni veszélyes! Az ajtók záródnak: gyerünk, utánunk! Vagy előttünk… Tovább »»

30 július
0komment

Szünetmenés – III. rész

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (5 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de mi még mindig szünetelünk. Mai, harmadik felvonásunkban 13 évet ugrunk vissza az időben: 2003-ból idézgetünk. Úszógumik (kisebbeknek: Carusók) felcsatolva, gatyagumi szorosra húzva: placcsanjatok utánunk! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz